A Grál misztériuma korunkban

Az örökkévalóság újra és újra beereszkedik az időbe

Emberemlékezet óta szüntelenül megnyilvánul, eposzok, mondák, evangéliumok, legendák és mesék formájában.
Ezek az alkotások az ember magas származásáról, az időbe való beleveszéséről és a visszaút hősies kereséséről szólnak..

A Grál legenda a középkor legnagyobb misztériuma.
A legenda legrégebbi változata a Parsivalnama, az irgalom dala.
Ezt a manicheus szöveget, mely Kr.u. a III. szd.-ból való, 1931-ben találta meg F. Saksek az ásatáskor.

1191 előtti a provanszi Kyot, a trubadur-.költő műve, amelyet Kyot egy pogány iratból írt.

A későbbi változatok, - „Parsifal a Gall.” Chretien de Troyes- tól származik.

a „ Parsifal és Titurel.” – Wolfram von Eschenbach műve.
.
Ebben a korban virágzott az albigens-katár mozgalom, és a templomosok rendje is Dél- Franciaországban.

Mint a középkori Grál legenda forrásából kiderül, a Grál kehely története Jézus Krisztus keresztre feszítésével függ össze. Az edény, amelyben Arimatheai József Krisztus vérét felfogta: a Grál kehely.

Arimatheai Józsefet, mint Krisztus követőjét a zsidók bebörtönözték, szabadulása után családjával elhagyta Palesztinát, s a Krisztus vérével az edényt nyugatra vitte. Hosszú utazásuk végén Dél-Franciaországba, a tauruszok földjére érkeztek.

Azt ott lakók a kelyhet szent edénynek, az ő nyelvükön, Szent Grálnak nevezték
Később Franciaországból. József Angliába hajózott a Grállal együtt.
Ez az alapja annak, hogy a későbbi évszázadokban az Arthus mondakör összeolvadt /Arthur király és lovagjainak története / a Szent Grál mondájával.

De térjünk vissza Sabartezbe, a katár eretnekség és a templomosok korába, a XII-XIII.sz.d. ba, hiszen a Grál történet szerint ide érkezett először a szent kehellyel Arimatheai József és Maria-Magdalenia.

A monda szerint a Grált a tauruszkok várában, a 1240 m magas Montre-Alp-de Sos várában őrizték a templomosok.

A vár szikla falában látható rajz a Szent Gral táblája, amelyen
12 vörös keresztet,- a 12 templomos őrzőt jelöli- a ketté tört kardot, a lándzsát, és egy tálcán 5 vércseppet látunk, s középen a ragyogó nap formában a Grál látható.
Ezek a Parszifal történet szent ereklyéi, a Krisztus szimbólumok.

Eschenbach történetében Artur király és a kerekasztal 12 lovagjának hősi kalandjait írja le.
A történet kiemelkedő része, amikor a négy lovag, Galahad, Bors, Parszifal és Gawain a Szent Grál keresésére indul, megesküdtek, hogy megtalálják a Grált és nem hagyják abba keresést egy évig és 1 napig.

Artur király ugyan figyelmezteti őket, hogy nem tudják milyen veszélynek teszik ki magukat, lidércfényeket fognak követni.

Magányosan, kietlen, veszélyes vidékeken vándorolva. Parszifal az úton hallotta ugyan a belső hangot: Ó Parszifal gőg és nagyravágyás hódította meg szívedet. Vigyázz!

Később a bátorsága szállt el, „nem vagyok méltó a keresésre”
Majd a kiábrándulás, a kétség nyomasztotta szívét. A kétkedés a szent Grálban.
Igen, a Szent Grál a tisztaság és tökéletesség

A Grál keresése, az ösvény vezet a megtisztuláshoz, legyen az templomos, vagy tökéletes, katár vagy rózsakeresztes, ez a beavatás legfőbb útja.

Galahad találja meg először, és lesz a Grál vár királya.

„Gawainhez hasonlóan, Parszifal is elbukott, először nem tudta teljesíteni küldetését, vagyis még nem érte el a tökéletességet., nem győzte le magában a gonoszt.
Mert a Szent Grál, a tökéletesség útja, hosszú és nehéz bejárni.

A második keresés során 5 év telt el a tökéletesedés jegyében, amikor Parszifal visszatért a Grál várba, a Mont-Salvatg-ba. Nem felejtjük el megjegyezni, hogy útja során felkeresi a bölcs Trevrizentet, a katár tisztát barlangjában, aki felvilágosítja a Grál mibenlétét illetően.

Megérkezve a várba, a hölgyek egymásután végighordozzák előtte a Grált, majd a vértől csepegő lándzsát, a kettétört kardot, mely Parszifal kezében nyomban összeforrt, mert már legyőzte a gonoszt.

Parszifal most megkérdezi a Halászkirályt, hogyan került a Szent Grál erre a tájra?
Erre válaszul a király elmondja Arimatheai József történetét., aki az első Grál király volt. Másik kérdése, hogy miért szenved a király, s nem gyógyuló sebét hol szerezte?


A Grál történetben Parszifal, a kereső ember, a Grál királlyal való első találkozáskor nem tudta neki feltenni a kérdést: Miért szenved a belső király? – tehát a húsba burkolt eredeti szellem-lélek ember szenvedésének okát tudakoló kérdést.

Hogy mi ennek a kérdésnek az értelme?

Talán ismerik az ezoterikus irodalomból, a szent könyvekből, hogy az emberiség bukása után a mikrokozmoszban egy hústestű embert, egy képmást alkottak a szellem-lélek ember helyett, s ebben testben szenved a szívben lévő az eredeti lélek magelv.

Visszatérve Galahadhoz és Parsifalhoz, Galahad volt az első, aki elnyerte a Grált. Második útja után Parszifal is elnyeri a Gral koronát., hét évig maradt a várban, majd egy remetelakba vonult vissza, ahol még 10 évig élt.
És azóta, hogy visszaadta lelkét Istennek, senki sem látta a földön
Sírjára ezt vésték:

„Itt nyugszik Parszifal, az igazi, a völgylakó
Aki kalandjait a Szent Grálban jó véghez vitte”


A monda végéhez érve, most háromezer évet visszamegyünk az időben, s az egyiptomi Gnózis idejéből a kozmikus Grál értelmét puhatoljuk ki.

A Corpus Hermeticum hetedik könyvében Thot azt kérdezi: „Ó Atyám, Isten miért nem osztotta ki a Szellemet minden embernek?

Hermész: „Azt akarta fiam, hogy a szellem kapcsolat a verseny díja legyen a lelkek körzetében.
Ezért - egy nagy, a szellem erejével töltött krátert küldött le a mélységbe, és egy követet bízott meg a feladattal, hogy az embereknek kihirdesse:
Merüljetek bele ebbe a kráterbe, lelkek, akik képesek vagytok erre. Ti, akik hiszitek és bíztok, hogy majd felszálltok ahhoz, aki ezt a keverőedényt ,.ezt a tégelyt a mélybe küldte, Ti akik tudjátok, hogy milyen célra lettetek teremtve.”

A Grál, a tál, a kehely, a keverőedény, vagy kő egy magasabb szellemi erő lelassított rezgéseit jelölik.
Minden kultúr-korszakban a Hallhatatlan Szerzet Szellemi erői létrehozták lehetőséget, hogy az ember alámerüljön, s ezáltal megtisztuljon ebben a kozmikus vérben, Krisztus szereteterejében.

Nyilvánvaló, hogy a Grál nincs időhöz kötve, a Grál mindig időszerű. A Grál történetek a kereső figyelmét a Szellemmel való kapcsolatra tereli, a benne lévő, a szívében tetszhalottként fekvő mennyei ember feltámasztására, az újjászületésre.
Ez a feltámadás csak a Gnózis őspránai világosság ereje segítségével mehet végbe.

A feltámadási folyamat egyik eseménye az őspránai szellemi sugárerők által a szívben megépített a Grál kehely, amelybe aztán beáramolhat Krisztus asztrális-szellemi vére: a szeretetet.

Az evangéliumi Húsvéti történetben, a húsvéti bárány elkészítése, amit a tanítványok az utolsó vacsoránál fogyasztanak szintén Grál szimbólumát jelenti.

Az Úrvacsora, a kenyér és a bor, amit Jézus Krisztus kioszt a tanítványoknak,- a Szellem, a Gnózis a Mozdulatlan Birodalom éteri-asztrális erői által a szívben egy kehely alakú éteri tér kialakításáról, majd ebbe a térségbe beáramló Krisztus erőről van szó.

Ez a szív Grálja, amely lehetővé teszi az új lélekszületést, a mennyei ember feltámadását a személyiség ember segítségével, de a testi emberen kívül.


A Gnózis a Mozdulatlan Birodalom ereje, annak a másik Birodalomnak, un.6.kozmikus síknak, vagy 4.dimenziónak sugárzó, ragyogó sugár ereje, amely egyetlen tekintetben sem magyarázható ennek a természetrendnek a két szférájából, sem a földiből, sem pedig a másvilágiból.

Ezért kizárt dolog, hogy a Gnózist közvetíteni lehetne valamely könyvvel, vagy művészettel, vagy vallásos filozófiai, vagy okkult módszerrel.

Meg kell értenünk, hogy a Gral történetek a kereső figyelmét egy olyan magasztos folyamatra hívják fel, amelyet önmagában kell megvalósítania.

A Grál tehát nem valami tárgy, amelyet az erdő mélyén rejtőzködő várban találunk meg, hanem az csakis saját lényünkben nyilvánulhat meg.
A legendák hősei és szereplői ezért nem a külső világ személyei, hanem a kereső ember tulajdonságai, amelyeket meg kell látnia, meg kell ismernie.

A Grál történetben Parszifal , mint a kereső ember típusa, a Gral királlyal való első találkozásakor nem tudta feltenni neki a kérdést, miért szenved a belső király , tehát a húsba burkolt eredeti szellemlélek ember szenvedésének okát tudakoló kérdést.
Ugyanis akiben ez a szenvedés még nem tudatosult, az még nem tudja feltenni a kérdést.

Az élet iskolája sok születésen keresztül érleli, amíg az ember fel nem teszi magának a kérdést: Tulajdonképpen kik és- mik vagyunk, akik magukat embernek nevezzük?
Meg kell tudnunk, milyen célra lettünk teremtve.

Ekkor keresővé válik, a Grál keresőjévé, a megszabadulás útjának keresőjévé.
Rájön, hogy az anyagember, aki létét a testén keresztül éli meg, aki megtapasztalja az enyészet fájdalmát, ami minden hús útja, az nem lehet az igazi ember.

Felmerül a kérdés, bennünk rejlik-e a valódi, bűnbeesés előtti ember?
Ebben a természetben és ebből a természetből élünk, a hús útját járjuk.
Anyagunk minden sejtjében tudat él, ebből épül fel tudatunk, az emberi tudat.

Gnosztikus értelemben a tudatállapot egy elektromágneses állapot, amelyet a 7 agyüregben lévő asztrál anyag éltet.
Ezt az asztrál anyagot az agyunk mágneses rendszerének lélegzési folyamata a kozmikus térből veszi fel.
Tehát az egyéni tudat állapot az interkozmikus mágneses tértől függ.
Ebben a térben a Logosz hatalmas tervén alapulóan két mágneses rendszer van, amelyektől függ az ember fejlődési menete.
Az emberiség a földi mágneses rendszer irányítása alatt áll.

Azonban ez a téridő rend megenged egy másik mágneses térre irányuló érzékenységet is.
Ha sikerül ezzel a másik- nem földi – mágneses térrel, a mélybe küldött keverő edény szellemi erejével a Gnózis terével kapcsolatba lépnünk, akkor ez is éltet minket.

Ha az ember elfáradva, kiábrándulva rájön a megváltó felfedezésre, hogy a sötétség soha nem lehet világosság, akkor önkéntelenül keresni kezdi a megszabadulást.

Így léphet kapcsolatba napjaink életszükségletből kereső embere egy olyan mágneses térrel, ami nem ebből a világból való, ha tudatállapota alapján, életállapota az új életvitele cselekedeti életté válik.
Ezzel az életvitellel, a Gnózis erejével, a Krisztus szeretet erejével telt Grállal a bennünk lévő tetszhalott mennyei ember megszabadítható.

Aki az új ember megszületésének beavatási útjára tér, annak a Szellemi valóság ismeretét meg kell szereznie.
Korszakunkban az ember szerkezetileg már nem alkalmas arra, hogy élete romhalmazán, tapasztalatai birtokában rájöjjön: a megszabadulás ajtaja befelé nyílik.
Itt találhatja meg a mítoszok Grál kelyhét.

„ Saját lényedet illetően, ó lélek igaz ismeretekre kell szert tenned.. Amit meg kell tanulnod az mind benned van.” -mondja Hermesz Triszmegisztosz a „Lélek okulására” c. művében.

Látható, hogy az ember maga választja a szabadságot, vagy kötöttséget, életet vagy halált.