Vendégkönyv

A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező!


Kép betöltése...

Zsolt 2009. november 01. 20.52

"A katárok mozgalma a Grál-elbeszé­lé­sek virágkorában keletkezett. A korabeli minnesängerek, a trubadúrok misztikus képekben énekelték meg az isteni szeretetet, és e Grál-költeményeket a fejedelmi udvarokban adták elő. A katá­rok azonban nem álltak meg a szemlélődésnél. A szent Grálhoz, az isteni szeretethez vezető utat a tisztaság naponta gyakorolt életvitelével valóban be is akarták járni. Krisztus után 950 táján, Bulgáriából kiindulva a bogumilok hirdették az őskeresztény-gnosztikus tant, ahogyan azt életük példájával a manicheusok mutatták be és hagyták rájuk. 1000-től pedig a katárok folytatták a megváltás ezoterikus keresztény tanának terjesztését, és ez a vallási mozgalom már rövid időn belül teljes virágzásnak indult. A 12. század végén Európában még alig hallott valaki a Grálról, a 13. század vége felé pedig már mindenki erről beszélt. A Grál-edény, a Szellem erőivel megtöltött kráter, ahogyan Hermész Triszmegisztosz nevezi, nyilván azért jelent meg Európa felett, hogy az érett lelkeknek elhozza a megváltó szeretet-üzenetet."


Zsolt 2009. október 24. 20.40

"Történelmileg a Szent Grál Szerzetének munkája nyúlik vissza a legmesszebbre. Hermész Triszmegisztosz írásaiban szó van a kráterről(görögül „vegyítőedény”), az isteni keverőedényről vagy a Szent Grálról: a hétszeres isteni erő ebben ereszkedik le az emberhez. A Krisztus utáni 325. évben lezajlott niceai zsinat óta a hivatalos egyház tagadja a keresztény beavatási rejtélyek eme gyökerét. Javarészt ennek tudható be, hogy az első ezer évben oly kevés szó esett erről a misztériumról. Amikor azonban a második évezred felvirradt, a Katárok Szerzete ismét tanúságot tett a gnosztikus világosságról. Ez a szerzet élő gnosztikus testtel rendelkezett, mely egész Európában működött. Egyben égi hajó is volt, amely minden olyan keresőt felvett és előkészített egy új fejlődésre,aki eléggé megtisztította és szabaddá tette magát...."


Zsolt 2009. október 01. 08.29

Ha a szívet kétség megszállja, kezdődik a lélek aszálya. Becsületvallást gyalázat kerget, hol egy szívben kettő ül nyerget: vállalkozó kedv és csüggedtség, hit mellett sivár hitetlenség. Ily kétszínű szív tarka-barka, fehér-fekete, mint szarka-farka. Az ilyen ember maga se tudja, égbe, pokolba visz-e útja. Az ingatag társ talpig feketébe öltözik, és hamarosan a sötétséghez lesz hasonlatos; míg a másik hűséges, szilárd elmével a fehérhez húz. Ez a szárnyaló példázat túlságosan is fénylő a szemnek, az eltompult ember nem foghatja fel értelmét. (Wolfram von Eschenbach: Parszifál, 1. 1-17.)


Zsolt 2009. szeptember 26. 21.25

Gratulálok ahhoz a munkához, amit önként, a hitből eredendően végeztek. Sugárzik belőle az a csöndes, szerény, a valódi ismeretet előtérbe helyező alázat, amely nem hivalkodik a tudásával, hanem megmutat, föltár. Van, aki ennek csak a felszínét látja, és marad a szépségben gyönyörködő laikus, és van, aki a felszínben meglátja annak mélységét. Mintha több dimenzióban ismernénk meg ugyanazt. Van, aki csak a sík papír képeit szemléli, más látja látja bennük a végtelenig táruló lehetőségeket. Ezért mondják, hogy a külső és és a belső tanítás egy helyen van-amikor szétválasztják a kettőt, megszűnik az igazságuk. Itt, a békés szemlélődő mind a kettőt megtalálja. Köszönöm


Atman 2009. augusztus 01. 12.34

Sziasztok, kitől lehet itt kérdezni? Nagyon jó az oldal, ilyen témájú oldal nem is volt Magyaroszágon! (Beszélgetni szeretnék :_) üdv, Atman